zöld tea -- ocean eyes

 

me

adri vagyok, tizenhét éves, szeretek írni, olvasni és szeretem a zöld teát >>>

 
words

my wings are on fire. the smoke and the clouds are blocking the view, i can't see anything. i don't know what to do, they hold me down and i can't move. i can't control my actions. it feels like everything around me is controlling me. my only escape is the palace.

 
the royals

nem csere, csak a kedvenc blogjaim.

Kata | Kailee | Zoe | Zóra | StudyRelief | Kelsey

Crystal Boszi róka Saga Zhora Lola
---------- irina crybaby Pandora Amy
juci   elena  ocean  lexi  limonadee 
szandra brouillard abel Dylan Claire 
Barb sora - - - - - - - - - - - - - - - - - - -

 
Friss bejegyzések
2017.11.19. 17:20
2017.11.16. 10:16
2017.11.15. 23:08
2017.11.15. 20:58
2017.11.12. 00:52
2017.11.09. 19:05
2017.11.08. 23:09
2017.11.06. 22:50
2017.10.31. 00:19
 

personal playlist : lists : photos : music : youtube : mental health : tv shows : moodboards : my thoughts : tags : movies

 

a n x i e t y

2017.10.17. 18:20, audrey

girl, gif, and cry kép

Már nagyon régóta akartam erről a témáról írni, de egyszerűen nem tudtam, hogy kezdjem el. A másik dolog, pedig az, hogy annyira szánalmasnak érzem magam, meg ezt az egészet, és így még szarabb volt leülni és elkezdeni. Nem hiszem, hogy akárki is olvasta volna, de hónapokkal ezelőttö bejegyzésekben volt szó róla... A szociális szorongásról, szorongásról...Jelenleg nagyon szarul vagyok, ezért reménykedek, hogy ha ezt leírom, az majd segít. 

Nem várom el, hogy bárki is megértse. Mindenki szerint tldramatizálom a dolgokat. De muszály vagyok leírni.

Már kiskorom óta mindig is én voltam a "visszahúzódó/szégyenlős lány". Mindig, még óvodáig visszanylóan, ami azért valljuk be, rohadt rég volt. De ott volt egy barátnőm, akivel egészen hatodik osztályig elválaszthatatlanok voltunk. Aztán nagyon összevesztünk, és lett két másik legjobb barátnőm. Az első barátnőmmel egyébként azóta egy szót sem beszéltem, pedig szinte 9 évig voltunk barátok. Eddig nagyjából minden oké volt az életemben. Voltak barátaim, teljesen stabilnak éreztem magam. Persze mindig ott voltak mellettem, mivel szükségem volt rá. Nagyon csöndes és halk voltam, órákon, suliban, meg úgy az egész életemben, kivéve persze család és barátokkal. 

Ezután jött a továbbtanulás. Eljárkáltunk nyílt napokra, voltak erre szánt órák, tudjátok ez hogy van. Nekem kurvára semmi ötletem nem volt, hogy mit szeretnék kezdeni az életemmel. De természetesen 14 évesen mit várnak el az embertől? Egy kereskedelmi iskolára esett a választásom. Miért? NEM TUDOM. Nem is tudtam pontosan mit takar a kereskedelem/marketing. A két barátnőm közül sajnos már csak az egyikkel vagyok hihetetlenül közel. Úgy volt, hogy egy suliba megyünk, de én az utolsó pillanatban meggondoltam magam. Idegen város, új iskola, kollégium, új emberek. Egy olyan lánynak, mint én, aki szinte soha nem volt igazán egyedül, kibaszott visszahúzódó, fogalma sincs, hogy ismerkedjen, szerezzen barátokat, és nem is tudta igazából, milyen a koli. 

A kollégium nagyon nehéz volt számomra, nem tudtam, mit is kellene csinálnom ott. Szinte mindig egyedül voltam, egyedül mentem mindenhova, alig beszéltem az emberekkel. Nem tudtam. Aztán pár hónap eltelt, végül jóba lettem pár emberrel, sokat hülyültünk, volt egy idő a koliban, amire szívesen gondolok vissza, mivel nagyon jó élményeim voltak. De változtak a szobatársaim. Odakerült egy lány, aki 1-2 évvel idősebb volt nálam. Nem emlékszek pontosan, mi hogy volt... Minden nap azt mondogatta nekem, hogy csúnya vagyok. Hogy ronda vagyok. Hogy undorító vagyok. ÍGY! SZÓ! SZERINT! Szerintetek az ilyennek mekkora sérelmei lehettek, ha ilyen nyíltan szidott engem, szó szerint a semmiért. Mivel amúgy nem voltunk rosszba, egyáltalán, nem veszekedtünk, egyszerűen csak azt mondta, hogy csúnya vagyok. Ez rengeteget rontott a nem létező önbecsülésemen, tulajdonképpen már teljesen mínuszban volt az önbizalmam. Elegem lett, nagyjából 6 hónap kollégiumi élet után kiköltöztem. Nem tudom, ki az aki bírná ezt. Ezt soha senkinek nem mondtam, szégyellem.

Az iskola kiborított, nem voltak barátaim. Aztán végül a tizedik évem kevésbé volt szar. Sőt, még jó is volt, de én elbasztam. Voltak barátaim, de a szorongásom tökre elrontott mindent, és nagyon sokat lógtam. E mellett kétszer műtöttek abban az évben. Sok hiányzás, szar jegyek, aztán megbuktam.

Mire nagy nehezen beilleszkedtem, megint kezdhettem mindent előlről. 

A dupla 10. évemben sokszor jártam pszichológushoz is, mivel annyira rossz volt a szorongásom.

Szorongás

Két éve vagyok a jelenlegi osztályomban. (Vagyis ez a második) Nem illeszkedtem be. ANNYIRA szánalmas, de nincsenek barátaim. Pedig semmi gond nincs velem, egyszerűen nem tudom kezelni a szociális szituációkat. Legalábbis nem úgy kezelem, mint minden normális ember. Nem merek odamenni emberekhez barátkozni, nem is tudom, hogy kellene. Minden egyes nagy azon gondolkozok, mi a baj velem. Miért nem lehetek normális? Folyton azon gondolkozok, mit gondolnak rólam mások. Hogyan járok, azt, hogy áll a hajam, milyen a ruhám, merre nézek, hogy veszem a levegőt, hogy beszélek, ahogy írok. Mindent utálok magamban, mindenbe belekötök. Azon aggódok, ha valaki rámnéz, mi az, amit utált rajtam, hogy mit gondolhat. Leírva semmi értelme. Olyan, mintha a gondolkodásom ketté felé tört volna, és az egyik a reális képet mutatja. Ez a részem azt mondja, hogy ez a normális, mindenki ilyen, senki nem tökéletes. A másik pedig a szorongás, ami legtöbbször (szinte mindig) még az agyam reális fele felett is átveszi az irányítást. Nem értem magam egyáltalán. 

Van egy legjobb barátnőm, akivel nagyon közel vagyok, vele 6-7. óta kezdtem el együtt lógni. Vele önmagam tudok lenni szinte teljesen. 

De suliban (ahol kb. jelenleg életem 80%-át töltöm) mindig egyedül vagyok. Én vagyok az egyetlen, aki mindig egyedül ül, nincs párja a tornasorban, a csoportos feladatoknál, odarakják valakihez, aki éppen akkor egyedül van. Szoktam beszélni, persze, de nem olyan. Nincs senki, aki mindig ott van. És utálom. Egyedül vagyok. Nem bírom. Jelenleg annyira elegem van ebből az egészből. A gondolat, hogy holnap 8 órát egyedül kell végigszenvednem, kín.  Utálomutálomutálom. Szeretném ha vége lenne. Minek? Mindennek. Ennek az egész pokolnak.

Tanulnom kellene, de mentálisan fáradt vagyok, szomorú, egyedül érzem magam. Senki nem érti meg, hiába mondtam bárkinek. A pánikroham szélén vagyok, bezártságot és tehetetlenséget érzek.

Nem hiszem, bárki is elolvasta ez a végéig, talán jobb is. Ha mégis; hát... köszi, és sajnálom, ha ennek az egésznek semmi értelme, illetve ha tele van hibákkal és szóismétlésekkel. Inkább nem olvasom vissza, mert hánynom kell ettől az egésztől.

motivation

2017.09.29. 14:33, audrey

 

 

good enough

2017.06.22. 22:27, audrey

Magabiztos leszek. Leszek. Elegem van abból, hogy folyton azzal törődök, hogy az emberek mit gondolnak rólam. Az, hogy szorongok minden mozdulatom miatt. Hogy hogy állok. Hova nézek. Mit szeretek. Ahogy kinézek. Hogy elég jó vagyok-e. Mert hogy kurvára igen. Jó vagyok. Elég jó. Hiába próbál más, vagy a gondolataim/saját szorongásom befolyásolni azt, hogy mit gondolok magamról. Elegem van!!!!! Nem élhetem úgy az életem, hogy megállás nélkül arra gondolok, hogy kinek mi a véleménye rólam. Nem érdekel. Nem akarok elég jó lenni. Akinek számítok, annak elég jó vagyok.

Alone

2017.05.15. 23:08, audrey

I feel so alone. I'm alone. I have no one. No one that truly cares about me. People just pretend to like me, because they have to, or because they feel like they have to. Just so they don't hurt my feelings. But they do, they just don't know. Because I know the truth. I feel lost. I don't know myself. I can't control myself. I don't know what I want. I don't know what I should do. I have literally no one to talk to. Even if I had, I can't open up to people. I hate myself for that. It's ruining my life. I ruin my life. If I have something good, I ruin that too. I don't know why. Why do I deserve this? I know, I did stupid shit, but I'm not the only one. I just want this to end. I want to rest. I want a break. I just need this to stop. I need help, but I can't reach out to people. I just can't. I can't. And then tomorrow, I have to go to school. I have to face everything all over again. Just like every day. I suffer every single day. No one can see it. Everyone is blind. I don't enjoy sitting alone alone all day, for 8 hours, when no one is talking to me. I hate it. I hate it more than anything. It's hell. Awful. There's only a month left, but how many more years? It's killing me. School killed me. School killed me a long time ago. And that little something that's left in me, it slowly kills that too. I don't know what is going to happen. I have no idea what I'm going to do, or what I should do. I really don't. I just need this to stop.

Helyzet...

2016.08.31. 15:32, audrey

Húha... A legutolsó bejegyzés július negyedikén került fel... ami nem most volt. Annyi minden történt azóta, hogy az hihetetlen. Nem túl jó dolgok sajnos... A nyárról panaszkodtam a legultolsó blogban és hát... Igen, olyan szar nyaram volt. Dolgoztam, utána gyakorlaton voltam, majd tanultam megállás nélkül. Majd megbuktam. Igen, jól olvastátok... Újra kell járnom a 10. osztályt.

Javítóvizsga,suli

A legszarabb az egészben, hogy tanultam. Rengeteget. Nem kicsit, nem csak beleolvasgattam, nem az utolsó héten nézegettem bele. Másfél hónapon keresztül (ugye csak annyi időm volt  a gyakszi után) keményen tanultam, minden egyes nap órákon át, volt hogy éjszakáztam is. Matek, fizika, szakmai. Matek, fizika, szakmai. És újra és újra. A javítóvizsgán szakmai számításra ültem be először, utána egy és háromnegyed órát ültem kint a folyosón, lerágtam a körmöm, meg az ujjaim is, vártam hogy sikerült-e. Sikerült. Oké. Mentem és írtam a fizikát, itt már kb teljesen idegbeteg voltam, mivel két oldalas volt, a második oldalra semmit nem írtam, az első mondjuk tele volt, de akkoris. Végül beadtam negyed óra után, mondván, minek nézzem ott a lapot ha nem tudok mást írni rá... Kiültem megint a folyosóra, vártam olyan negyed órát, megint vártam az eredményt. Behívtak, hogy írhatom a matekot, ott tudtam meg hogy a fizika hármas lett, ami durva, az alapján hogy nem tudtam túl sokat (ezek szerint mégis). Odaadták elém a matekot. Azt hittem lefordulok a székről. Ugyanolyan feladatokat adott a tanár, mint amit az osztályozó vizsgán, áááááááh. Azt hittem összetépem az egész lapot és lenyomom a torkán. A lap, amit nyár elején kaptunk, hogy abból készüljünk fel, annak 60%-a gyökök és másodfokú egyenletek voltak. Abból kibaszott 4 darab feladatot kaptunk. Legszívesebben kiugrottam volna a második emeletről ott helyben. Megírtam, és hadd  mondjam el, hogy negyed órával kevesebb időm volt a negyvenöt perces dolgozatra. Á, semmi gond. Oké, mindegy....... Megint, meglepő módon, ki a folyosóra, csak úgy mellékesen megjegyzem, én voltam ott egyedül, senki más, mindenki elment, csak én nem. Vártam vagy fél órát, a többieknek sikerült a matek. Engem még behívtak szóbelire, mivel elég gyenge lett az írásbeli (mily meglepő). Nem mondom, hogy hú de király voltam, mert nem, de azért nag nehezen elmondtam amit kellett. Megint kiküldtek a folyosóra, hogy megbeszéljék. Soha életemben nem voltam még olyan ideges, az biztos. Ott állni, várni arra, hogy mit mondanak. Végül behívtak, és közölték hogy nem engednek át. Kellett pár másodperc mire felfogtam, majd elköszöntem - akkor már remegett a hangom, a sírás szélén álltam. Amikor becsuktam az ajtót, egyből a mosdóba indultam... Én még nyilvános helyen soha életemben nem bőgtem. Amúgy sem szoktam senki előtt, de ott akkor olyan szinten összeomlottam. Komolyan mondom, mintha széttéptek volna belülről. Az volt a legrosszabb, hogy mindenkinek csalódást okoztam. Mindenki elvárta, hogy átmenjek, számítottak rá, hogy sikerülni fog. Ezen gondolkoztam, meg azon, hogy ott kell hagynom az osztályom. Elpocsékoltam egy évet, elpocsékoltam egy nyarat. Felhívtam apát, elmondtam neki... Próbáltam nem sírni, de a csalódottság a hangjában ott volt. Halkan sírtam tovább, ő beszélt, de nagyrészben csak hallgattunk. Néha-néha kimakogtam egy "igen" és "nem"-et, de ennyi. Még most is itt könnyezek jesszus de szánalmas vagyok. Úgy írok erről, mintha valaki meghalt volna, de amikor ennyi időt és energiát fektetsz valamibe, reménykedsz hónapokon keresztül, ráadásul mindenki elvárja hogy átmenj. Erre jön a nagy pofon, nem sikerül. 

Az is fantasztikus, hogy új osztályom lesz. Annyira szorongok, hogy azt nem tudom leírni. Majd meglátjuk mi lesz... Amúgy nem tudom, hogy gondoltam hogy összejön?? Nekem semmi nem jön össze, minden elromlik, valami rosszul sül el. Természetesen ez is. Mindegy, már nem tudunk mit tenni.

Szociális szorongás, pszichológia

Mielőtt azt hinnétek, hogy teljesen gyogyós vagyok, nem. Egyébként ez a betegség rengeteg mindenkinél jelen van. Van, hogy rosszabb, van hogy jobb esetben. Még a vakbél műtét miatt küldtek el pszichológushoz, ahol kiderült, hogy szociális szorongásban "szenvedek"? Nem tudom , ezt hogy mondjam. Én már az orvos előtt tudtam, mivel a neten láttam róla valamit, majd utánanéztem. Fura volt, olvasgattam a Wikipédia oldalt, és olyan, mintha rólam írtak volna. A suli miatt nem tudtam az orvoshoz járni, úgy volt, hogy majd nyáron. Nyáron nem tudtam, mivel nem volt rá időm. Tegnap viszont újból elmentem, és azt mondták, rosszabbodik a dolog. Hát ez nagyon megynugtató. Visszaküldtek a gyermekpszichiátriára, és valószínűleg gyógyszeres kezelésen kell majd részt vennem. Kicsit megnyugtat, hogy Zoe Sugg is ebben szenved, és jó tudni, hogy nem vagyok egyedül. Annyira szeretnék már megszabadulni tőle. Megakadályoz mindenben, minden szociális tevékenységben, mindenben. Remélem valaki majd tud rajtam segíteni, mert az dokik is oda-vissza küldözgetnek, mert nem tudnak velem mit kezdeni... Majd még informállak titeket (a nem létező olvasóimat) ha van ezzel kapcsolatban valami új.

Elejére | Újabbak | Régebbiek | Végére |
 


Karácsonyra szép AJÁNDÉK egy Személyre szóló asztrológiai elemzés! Kinyomtatva és bekötve örök emlék marad!    *****    ***MUNKALEHETÕSÉG!*** Új cég, új lehetõség, ingyenes regisztráció! Ugye tudod, mit jelent elsõk között lenni...?!    *****    A legfrissebb videojátékokról olvashatsz híreket! Elemezzük a Call of Duty sorozat legújabb részét World War II    *****    A RENDKÍVÜLI horoszkóp akciók Karácsonyig tartanak,most rendelj saját illetve szeretteid részére elemzéseket. Kattints    *****    Blog, Videojátékok, Szórakozás, Technika! Call of Duty: WWII és sok más!    *****    Légy te is egy Új Márka Elsõ tagjai között ahol Azonnali 28%haszonhoz juthatsz!Részletek:huncalifeandme@gmail.com    *****    Nyerj akár 1 millió forint értékû bitcoint. A játék ingyenes.    *****    Tudtátok, hogy a Csiga-biga gyerekdalban eredetileg szó sincs tûzrõl?    *****    LEGYÉL FARMASI TANÁCSADÓ VAGY VEZETÕ! OTTHONI MUNKA, MAGAS KERESETI LEHETÕSÉGGEL! HA MOST CSATLAKOZOL, MÉG NYERHETSZ IS!    *****    Mi mennyi 2018 - Árak, változások 2018 - minimálbér, családi pótlék, adókedvezmények 2018    *****    Légy te is a Farmasi csapaom tagja!!!    *****    Születési,baba,hold horoszkóp,elõrejelzés,párkapcsolati elemzés,fogamzási képlet! Ingyenes tanácsadás!Várlak!Kattints!    *****    A Dynasty és a TVD 8.évadából megismert színésznõ, Nathalie Kelley elsõ hazai rajongói lapja. KATT! KATT! KATT!    *****    WISE-VOGUE | SZISSZ ÉS KLAU BEAUTY-FASHION BLOGJA TERMÉKTESZTEKKEL, TIPPEKKEL, ÖTLETEKKEL A MINDENNAPOKRA // WISE-VOGUE    *****    Charmed - Új külsõ - Még több tartalom - Még több információ, érdekesség - CHARMED - Bûbájos boszorkák - Varázslat - Cha    *****    Karácsonyra AJÁNDÉKOZZ szeretteidnek, barátaidnak SZEMÉLYRE SZÓLÓ HOROSZKÓP ELEMZÉST 3 ÉVES ELÕREJELZÉSSEL!    *****    Szerinted melyik könyvet kellene elolvasnom? Melyik film érdemes arra, hogy megnézzem? - Mementoim.Blogspot.hu    *****    Születési horoszkóp + 3 év elõrejelzés + Felszálló holdcsomópont,Chiron, Lilith 2000 Ft. + ingyenes konzultáció. Most!    *****    Szerinted melyik könyvet kellene elolvasnom? Melyik film érdemes arra, hogy megnézzem? - Mementoim.Blogspot.hu    *****    Exkluzív Karácsonyi Ajándékok - Exkluzív Karácsonyi Ajándékok - Exkluzív Karácsonyi Ajándékok