stardust

  hello! this is a secret message. i just wanted to say that you are wonderful.

Photo: Kevin Zucker                                                                                                                                                                                 Plus

csillagpor és fényfüzérek és gondolatok és kristályok és könyvek és zene és én

 


it's fine

2018.01.11. 21:48, audrey

Egy nagy adag nyávogás következik. Nem is tudom, hol kezdjem. Már egy ideje elég viharos a barátságunk barátnőmmel. Most először van barátja, amit igen, megértek. Megértem, hogy a hétvégi lógásokat ő váltotta fel. Megértem, hogy inkább helyette találkozik suli után. Megértem, hogy amikor alkalmunk lett volna beszélni, fél óráig vártam rá, nem jött. Megértem, hogy csak rá gondol, és ezért mindig róla beszél. Megértem, hogy mindig ő a téma, még ha nem is, akkor is. Megértem, hogy azt mondta, együtt Szilveszterezünk, de inkább vele volt, és eltitkolta. Megértem, hogy már nem tudunk beszélni. 

Úgy érzem, teljesen elsodródtunk egymástól. Nem tudok vele beszélni. Nincsenek barátaim, ő (volt?) az egyetlen. Leírva, kimondva olyan szánalmas, nevetséges. Annyira, de annyira egyedül vagyok. Olyan szinten, mint még soha. A héten már nagyon mélyen voltam. Nincs kivel beszélnem. Úgy érzem, csak zuhanok és zuhanok. Vele meg tudtam beszélni a dolgokat. Olyan, mintha már minden más lenne. Ő is megváltozott, és én is. Máshogy állok hozzá. Tegnap mondtam apának, hogy mennyire utálom már az iskolát. Utálom a helyet, utálom az ott levő embereket, de a legjobban magamat. Azt mondta, "de hát itthon is egyedül vagy." Csak azt mondtam, "de itt még éppen nem". De beláttam, igaza van. Elvesztettem az egyetlen kapaszkodót, az egyetlen biztos pontomat, ami volt. Ma együtt voltunk angolon, amitől már előre féltem. Nem akartam menni. Tudtam, hogy lesz valami. És megtört. Megkérdezte, hogy megbántott-e. Nem mondtam semmit. Hogy tud úgy tenni, mintha minden a régi lenne?  Mintha nem változott volna meg minden?? Holnap pedig együtt megyünk színházba, de legszívesebben lemondanám.

Hazafelé, miután elváltunk, csak sírtam. Annyira fájt. Nem csak az, hogy elromlott minden, de elegem van. Elegem van, hogy senki számára nem vagyok fontos. Hogy nincs senki. Körbe bicikliztem a városon, zokogva. Teljesen átfagytam már, nem éreztem semmit, csak magányt és a meleg könnycseppeket az arcomon. 


anxiety is ruining my life as usual

2018.01.08. 23:09, audrey

ma került sor 2018 első tanítási napjára. remélem nem meglepő, ha azt mondom, kurva szar volt. utálom. legyen már vége. legszívesebben koporsóba tenném magam, vagy kitörölném az egzisztenciám, de mivel ezek nem végrehajthatóak, így csak csendben szenvedek.

a n x i e t y

2017.10.17. 18:20, audrey

girl, gif, and cry kép

Már nagyon régóta akartam erről a témáról írni, de egyszerűen nem tudtam, hogy kezdjem el. A másik dolog, pedig az, hogy annyira szánalmasnak érzem magam, meg ezt az egészet, és így még szarabb volt leülni és elkezdeni. Nem hiszem, hogy akárki is olvasta volna, de hónapokkal ezelőttö bejegyzésekben volt szó róla... A szociális szorongásról, szorongásról...Jelenleg nagyon szarul vagyok, ezért reménykedek, hogy ha ezt leírom, az majd segít. 

Nem várom el, hogy bárki is megértse. Mindenki szerint tldramatizálom a dolgokat. De muszály vagyok leírni.

Már kiskorom óta mindig is én voltam a "visszahúzódó/szégyenlős lány". Mindig, még óvodáig visszanylóan, ami azért valljuk be, rohadt rég volt. De ott volt egy barátnőm, akivel egészen hatodik osztályig elválaszthatatlanok voltunk. Aztán nagyon összevesztünk, és lett két másik legjobb barátnőm. Az első barátnőmmel egyébként azóta egy szót sem beszéltem, pedig szinte 9 évig voltunk barátok. Eddig nagyjából minden oké volt az életemben. Voltak barátaim, teljesen stabilnak éreztem magam. Persze mindig ott voltak mellettem, mivel szükségem volt rá. Nagyon csöndes és halk voltam, órákon, suliban, meg úgy az egész életemben, kivéve persze család és barátokkal. 

Ezután jött a továbbtanulás. Eljárkáltunk nyílt napokra, voltak erre szánt órák, tudjátok ez hogy van. Nekem kurvára semmi ötletem nem volt, hogy mit szeretnék kezdeni az életemmel. De természetesen 14 évesen mit várnak el az embertől? Egy kereskedelmi iskolára esett a választásom. Miért? NEM TUDOM. Nem is tudtam pontosan mit takar a kereskedelem/marketing. A két barátnőm közül sajnos már csak az egyikkel vagyok hihetetlenül közel. Úgy volt, hogy egy suliba megyünk, de én az utolsó pillanatban meggondoltam magam. Idegen város, új iskola, kollégium, új emberek. Egy olyan lánynak, mint én, aki szinte soha nem volt igazán egyedül, kibaszott visszahúzódó, fogalma sincs, hogy ismerkedjen, szerezzen barátokat, és nem is tudta igazából, milyen a koli. 

A kollégium nagyon nehéz volt számomra, nem tudtam, mit is kellene csinálnom ott. Szinte mindig egyedül voltam, egyedül mentem mindenhova, alig beszéltem az emberekkel. Nem tudtam. Aztán pár hónap eltelt, végül jóba lettem pár emberrel, sokat hülyültünk, volt egy idő a koliban, amire szívesen gondolok vissza, mivel nagyon jó élményeim voltak. De változtak a szobatársaim. Odakerült egy lány, aki 1-2 évvel idősebb volt nálam. Nem emlékszek pontosan, mi hogy volt... Minden nap azt mondogatta nekem, hogy csúnya vagyok. Hogy ronda vagyok. Hogy undorító vagyok. ÍGY! SZÓ! SZERINT! Szerintetek az ilyennek mekkora sérelmei lehettek, ha ilyen nyíltan szidott engem, szó szerint a semmiért. Mivel amúgy nem voltunk rosszba, egyáltalán, nem veszekedtünk, egyszerűen csak azt mondta, hogy csúnya vagyok. Ez rengeteget rontott a nem létező önbecsülésemen, tulajdonképpen már teljesen mínuszban volt az önbizalmam. Elegem lett, nagyjából 6 hónap kollégiumi élet után kiköltöztem. Nem tudom, ki az aki bírná ezt. Ezt soha senkinek nem mondtam, szégyellem.

Az iskola kiborított, nem voltak barátaim. Aztán végül a tizedik évem kevésbé volt szar. Sőt, még jó is volt, de én elbasztam. Voltak barátaim, de a szorongásom tökre elrontott mindent, és nagyon sokat lógtam. E mellett kétszer műtöttek abban az évben. Sok hiányzás, szar jegyek, aztán megbuktam.

Mire nagy nehezen beilleszkedtem, megint kezdhettem mindent előlről. 

A dupla 10. évemben sokszor jártam pszichológushoz is, mivel annyira rossz volt a szorongásom.

Szorongás

Két éve vagyok a jelenlegi osztályomban. (Vagyis ez a második) Nem illeszkedtem be. ANNYIRA szánalmas, de nincsenek barátaim. Pedig semmi gond nincs velem, egyszerűen nem tudom kezelni a szociális szituációkat. Legalábbis nem úgy kezelem, mint minden normális ember. Nem merek odamenni emberekhez barátkozni, nem is tudom, hogy kellene. Minden egyes nagy azon gondolkozok, mi a baj velem. Miért nem lehetek normális? Folyton azon gondolkozok, mit gondolnak rólam mások. Hogyan járok, azt, hogy áll a hajam, milyen a ruhám, merre nézek, hogy veszem a levegőt, hogy beszélek, ahogy írok. Mindent utálok magamban, mindenbe belekötök. Azon aggódok, ha valaki rámnéz, mi az, amit utált rajtam, hogy mit gondolhat. Leírva semmi értelme. Olyan, mintha a gondolkodásom ketté felé tört volna, és az egyik a reális képet mutatja. Ez a részem azt mondja, hogy ez a normális, mindenki ilyen, senki nem tökéletes. A másik pedig a szorongás, ami legtöbbször (szinte mindig) még az agyam reális fele felett is átveszi az irányítást. Nem értem magam egyáltalán. 

Van egy legjobb barátnőm, akivel nagyon közel vagyok, vele 6-7. óta kezdtem el együtt lógni. Vele önmagam tudok lenni szinte teljesen. 

De suliban (ahol kb. jelenleg életem 80%-át töltöm) mindig egyedül vagyok. Én vagyok az egyetlen, aki mindig egyedül ül, nincs párja a tornasorban, a csoportos feladatoknál, odarakják valakihez, aki éppen akkor egyedül van. Szoktam beszélni, persze, de nem olyan. Nincs senki, aki mindig ott van. És utálom. Egyedül vagyok. Nem bírom. Jelenleg annyira elegem van ebből az egészből. A gondolat, hogy holnap 8 órát egyedül kell végigszenvednem, kín.  Utálomutálomutálom. Szeretném ha vége lenne. Minek? Mindennek. Ennek az egész pokolnak.

Tanulnom kellene, de mentálisan fáradt vagyok, szomorú, egyedül érzem magam. Senki nem érti meg, hiába mondtam bárkinek. A pánikroham szélén vagyok, bezártságot és tehetetlenséget érzek.

Nem hiszem, bárki is elolvasta ez a végéig, talán jobb is. Ha mégis; hát... köszi, és sajnálom, ha ennek az egésznek semmi értelme, illetve ha tele van hibákkal és szóismétlésekkel. Inkább nem olvasom vissza, mert hánynom kell ettől az egésztől.

motivation

2017.09.29. 14:33, audrey

 

 

good enough

2017.06.22. 22:27, audrey

Magabiztos leszek. Leszek. Elegem van abból, hogy folyton azzal törődök, hogy az emberek mit gondolnak rólam. Az, hogy szorongok minden mozdulatom miatt. Hogy hogy állok. Hova nézek. Mit szeretek. Ahogy kinézek. Hogy elég jó vagyok-e. Mert hogy kurvára igen. Jó vagyok. Elég jó. Hiába próbál más, vagy a gondolataim/saját szorongásom befolyásolni azt, hogy mit gondolok magamról. Elegem van!!!!! Nem élhetem úgy az életem, hogy megállás nélkül arra gondolok, hogy kinek mi a véleménye rólam. Nem érdekel. Nem akarok elég jó lenni. Akinek számítok, annak elég jó vagyok.

Elejére | Újabbak | Régebbiek | Végére |
 

Lépj be a lovak csodálatos világába! Nevelj te is nálunk! KATT KATT KATT KATT    *****    Nem lehet saját lovad? Nevelj virtuálisan ITT! Nevelj, versenyezz, licitálj szebbnél szebb lovakra!    *****    -Portálépítés és portáldíszítés kezdõknek és haladóknak! Rengetek leírás, JavaScriptek , CSS ,HTML kódok,Naptár,Design!-    *****    The Resident - A kórházi drámasorozat január 21-én indul Matt Czuchry és Emily VanCamp fõszereplésével! Nézzetek be!    *****    Mindenféle kérdésedre õszinte választ kaphatsz a valódi Kérdõasztrológia segítségével.    *****    Részletes személyiség és sors analízis / születési horoszkóp / ajándék 3 év elõrejelzéssel. Most érdemes ide látogatni!!    *****    Ha diplomás asztrológust keresel, aki BECSÜLET KASSZÁS alapon ad tanácsot és INGYEN OKTAT, akkor keress bizalommal!    *****    A BIOTÉRKÉP AZ IGAZI KARMA! MEGMUTATJA PONTOSAN,MILYEN FELADATTAL SZÜLETTÉL.EGY PRÓBÁT MEGÉR. SOK SEGÍTSÉG MINDEN NAP!!!    *****    Megnyitott a madárvendéglõ! Gyertek vendégségbe ti is Mályvához és Pipitérhez! Irány a Mesetár!    *****    Megnyitottam cikkes, véleményes blogomat! Sok-sok érdekes bejegyzéssel várlak naponta, ne hagyd ki! - Alice    *****    Sztárokról és idolokról írok,ajánlókat hozok,tippeket és tageket osztok meg veletek!Nézz be egy blogkóros lány oldalára!    *****    Az igazi karma a horoszkópodban a Felszálló holdcsomópont,a Chiron,a Lilith (Fekete Hold),Rendeld meg most!Várlak, katt!    *****    családi adókedvezmény 2018 nyomtatvány letöltés, feltételek tudnivalók    *****    Rendelj születési horoszkópot és 3 év elõrejelzés ajándékba a tiéd. Ne feledd a horoszkóp a lélek tükre,bele kell nézni!    *****    családi pótlék utalás 2018 - csp utalás - utalás idõpontja 2018 - családi pótlék kifizetések !    *****    Ismerd meg az Olicity párost! Minden a Zöld Íjász címû sikersorozat imádott szerelmespárjáról! Mindennap friss!    *****    SZEREPJÁTÉK! Ha aktív oldalon szeretnél játszani, nézz be és légy része egy egyedi történetnek! Csatlakozz!    *****    Karácsonyi képekkel vár a Mesetár! Kukkants be a két nyuszihoz és Miska macskához! Boldog ünnepeket kíván: Nyuszi Mama    *****    Kellemes Karácsonyi Ünnepet és Békés, Boldog Új Esztendõt Kívánok minden Kedves látogatómnak!    *****    Kellemes Ünnepeket kíván Neked is a Zara Larsson Magyarország! - Kellemes Ünnepeket kíván Neked is a Zara Larsson HU!